Foglalkoztatott már a kérdés, hogy valójában miről is szól az élet? Kutattad már a választ, hogy miként találhatod meg benne a helyed, hogy vajon mi is lehet benne egyszerűen a “lényeg”?
A mai világban sokkal nehezebb megtalálni ezekre a válaszokat, mert annyival jobb körülmények között élünk őseinkhez képest, hogy értelmetlen is lenne összevetni.
Őseink is sokat gondolkodhattak az élet nagy kérdésein, de az életükben felmerülő nehézségek és problémák teljesen mást jelentettek számukra, mint manapság nekünk, illetve egészen más formát öltöttek. Egyszerűen örültek, hogy életben maradtak. Hogy értem ezt?
Őseink, nap mint nap a túlélésért küzdöttek és örülhettek ha megélték a 30. esztendőt.
Ma már nem vadászik ránk az oroszlán, nem kell aggódnunk, hogy mit eszünk holnap és háborúktól se kell nagyon tartanunk.
Elődjeinkhez képest már teljesen máskepp van. Az emberiség eljutott egy olyan fejlettségi szintre, hogy a rá veszélyt jelentő környezeti hatások nagy részét megszüntette.
Egy sokkal biztonságosabb világban élünk ősi ösztöneinkkel együtt, amelyek még mindig a veszélyt keresik és legtöbbször fel is nagyítják azt.
És hogy mennyire érdekes tud lenni az élet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma több ember szed nyugatókat és jóval többen depressziósak, mint eddig valaha, ebben a biztonságos világban!
De ha átgondoljuk mindezt, mire jutunk? Véleményed szerint a te ősöd depressziós volt, aki csak egyszerűen örült annak, hogy megélte a következő napot?
De mi is az élet lényege?
Voltál már éjszakai túrán? Emlékszel még rá, hogy milyen volt amikor a csapattal kaptatok egy térképet, mellé egy vagy két elemlámpát, egy iránytűt és egy célállomást, majd kimondták, hogy indulás?
Kis csapatod elindult a vaksötét erdőben és minden olyan rémisztőnek hatott. Nem tudtad mi van két méterrel előtted, mert az elemlámpátok fénye csak egy métert világított be. Emlékszel még rá milyen volt? Milyen tisztán hallottad az erdő hangját? Hallásod és látásod élesebb lett, figyeltél hol lehet veszély, egy erdei vad.
Az út veszélyektől mentesen is izgalmas volt a célig, mert vagy eltévedtetek, volt megijedtetek egy nesz hallatán.
És arra emlékszel, hogy beérni a célba milyen felemelő érzés volt?
Felejthetetlen élmény!
Az élet is olyan, mint egy éjszakai túra. Nem tudod mi vár rád az úton, milyen kalandok érnek, kikkel hoz össze az út. A múltad ismered, mint a túrán is a már megtett utat, de hogy mi vár rád azt csak sejtheted a térkép alapján.
Az életben az a cél, hogy minél több tapasztalatot szerezz, és hogy minél hosszabban, minél több boldogsággal járd a saját utad.
Itt a térkép a paradigmáid, az elemlápa a megszerzett tudásod és az iránytű a gondolataid és érzéseid, amelyek vezetnek.
Az életben is lehetnek ezek a segítő eszközeid hibásak, ahogy a túrán is lemerülhet az elemlápa vagy rossz térképet adnak a kezedbe.
Az út során a legnehezebb rájönni, hogy mikor melyik eszköz lehet hibás, mert ezek nem annyira egyértelműek, mint egy lemerült lámpa.
Hogy biztos lehess az utadban, az életedben, ahhoz folyamatos tanulásra, önismeret mélyítésére és paradigma ellemzésre van szükséged.
Az élet csodálatos, tedd magadnak te is azzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
